Méltó ellenfelek vs. utolsó gazemberek

2020. április 09. 10:30 - wirthtamas

„Az évek során a kampányok egyre ocsmányabbak lettek. Amikor elkezdtem politikával foglalkozni, mentoraim azt mondták: „Az ég szerelmére, sohase ejtsd ki az ellenfeled nevét!” Ma pedig mindenki azzal kezdi, hogy az ellenfele micsoda utolsó gazember... Az én kampányomat a konyhámból irányították a srácok. Ma meg felvesznek valakit Baltimore-ból, vagy Los Angelesből, és neki nem kell majd a körzetedben élnie, és nem kell a roncsokkal foglalkoznia, amelyeket maga utána hagyott.” – Bill Frenzel kongresszusi képviselő 1971-1991, Thomas L. Friedman: Köszönet a késésért című könyvében

 

Amikor az ember elkezd politikával foglalkozni, nem csupán az aktuál politika szintjén, ne adj Isten megpróbálja a történéseket a két hazai szekértábortól eltávolodva nézni, csupa ilyen dolog jön szembe: „Ma pedig mindenki azzal kezdi, hogy az ellenfele micsoda utolsó gazember...” Tényleg. A végletekig hiszterizált, és rettegésben tartott szekértáborok idehaza is jobbra is, és balra is meg vannak győződve arról, hogy az ellenfelük micsoda utolsó gazember. Sőt mi több, már ellenfélről szó sincs! Ellenségek vannak! Micsoda különbség! Pedig mindannyiunknak szüksége van a MÉLTÓ ELLENFÉLRE. Engedjetek meg még egy idézetet:

 

„Mindannyiunknak meg kell választani MÉLTÓ ELLENFELÜNKET, és jól tesszük ha ezt nagyon is stratégiai szempontból tesszük meg.  Semmi értelme olyan valakit választani, akit rendszerint lenyomunk, csupán azért, hogy jobban érezzük magunkat. Ha így tennénk, az semmi értéket nem képviselne a saját fejlődésünk szempontjából. De nem feltétlenül a legnagyobb játékos a placcon a mi MÉLTÓ ELLENFELÜNK. A jó MÉLTÓ ELLENFÉL az, aki leleplez valamit saját gyengeségünkből, és folyamatosan arra ösztönöz minket, hogy napról-napra fejlődjünk.” Simon Sinek – The Infinite Game

 

Sajnos mi magyarok pont akkor csatlakoztunk a nyugati típusú demokráciához, amikor az megbetegedett. Apró megfázásnak indult, de hamar eszkalálódott a dolog. Bill Frenzel mondataiban benne van minden. Az ellenfelem megbecsülése, az együttműködésre való hajlam okozta a II. világháború után nyugati világban – az emberiség történetében amúgy példátlan – jólétet.  Valamint annak a felfogása, hogy a politikában győzni lehetetlen. Ez egy végtelen játék. Egy-egy választást meg lehet nyerni, de előbb-utóbb az ellenfelem is odakerül majd a kormányhoz. Ezért önmérsékletet tanúsítok hatalmon, hogy majd ő is megtegye, amikor ő hatalomra kerül. Mert sor fog rá is kerülni. Lehet 4 év múlva, lehet 8, 16, vagy 100 év múlva. De sor fog rá is kerülni. Ezért végtelen játék ez.

 

De miről jut mindez az eszembe? Az elmúlt napokban a felhatalmazás vita kapcsán két dolog merült fel: 1. Orbán Viktor diktatúrát épít, 2. Az ellenzék a vírus terjedését segíti elő azzal, hogy elsőre nem szavazta meg a felhatalmazási törvényt. Hatalmas a csatazaj, és zsigeri gyűlölet mindenfelé. Szerintem érdemes mindkét dolgot megnézni:

  1. Orbán diktatúrát épít. Az ellenzék szinte bele van szerelmesedve a gondolatba. Orbán egy autoriter vezető, és imád minél nagyobb hatalmat kapni. Jelentem: Orbán Viktornak ma nem érdeke a diktatúra kiépítése. Magyarországon a Fidesz egy demokratikus és törvényes választáson megkapta a 2/3-os felhatalmazást, amely kétharmad most úgy döntött, hogy a veszélyhelyzetre való tekintettel felhatalmazást ad az ország miniszterelnökének. Személyes véleményem, hogy egy erős – amúgy többpárti – felhatalmazásra minden ilyen veszély estén szükség van.

Szemerényi kétségem nincs afelől, hogy amikor a következő választások lesznek – nem biztos 2022-ben – a Fidesz egy törvényes, és demokratikus választást fog tartani. Afelől sincs kétségem, hogy amennyiben az ellenzék nyerne ezen a választáson, a Fidesz át fogja engedni a kormányt az ellenzéknek.

Mindannyian tudjuk milyen a választási törvény. Objektíven megnézve is: lejt a pálya. De ezen nem hisztizni kell, hanem így hozzáállni: Egyszer egy ismerősöm gyerekkori foci élményeiről mesélt. Élénken élt az emlékezetében egy meccs, amikor a bíró látványosan ellenük fújt. Minden fault, bedobás az ellenfélnek ment. Félidőben keservesen panaszkodtak az edzőnek, hogy az ellenfélnek lejt a pálya. Az edző meghallgatta őket türelmesen, majd ennyit mondott: „Srácok értem, de akkor ma úgy néz ki, hogy 12 ember ellen játszunk.” Majd távozott. A szünet hátralévő részében ott ültek csöndben. Kimentek, és megnyerték a meccset. Mára ennyit az ellenzékről.

  1. Az ellenzék a vírus terjedését segíti / segítette azzal, hogy nem szavazta meg a felhatalmazást. – szól a kormánypárti válasz a diktatúrázásra. Idézzük fel ismét Bill Frenzelt: „Ma pedig mindenki azzal kezdi, hogy az ellenfele micsoda utolsó gazember...” Ez mára sikerült tovább fejleszteni. Teremts olyan körülményeket az ellenfeled (ellenséged?) számára, amivel bemutathatod, hogy micsoda utolsó gazember. A korlátlan ideig szóló felhatalmazás pont ilyen. Elfogadhatatlan ellenzéki oldalról, így könnyen bemutatható, hogy lám micsoda utolsó gazemberek, a bajban sem zárnak össze, képtelenek az együttműködésre. Miért fájt volna annyira, mondjuk 2 hétre felhatalmazást adni, majd újra megkérni két hét után? Ez lenne az együttműködés, az összezárás. Ilyen az, amikor MÉLTÓ ELLENFÉLKÉNT tekintünk egymásra. Miért is fájt volna? Elárulom: mert annak zéró politikai haszna van. Így viszont lehet nyerni esetleg pár száz, vagy ezer szavazatot. A korlátlan felhatalmazásról is van egy személyes véleményem: egészséges lelkületű vezető (és ember) nem hogy nem kér, de nem fogad el korlátlan ideig tartó és ennyire tág felhatalmazást. Egész egyszerűen azért nem, mert fel tudja mérni a súlyát egy ilyen jellegű fellelőségnek. Egészséges lelkű ember maga ragaszkodik hozzá, hogy időről-időre visszamenjen a parlamenthez és megkérdezze, hogy ezt csináltam az elmúlt két hétben, egy hónapban. Most is azt gondoljátok, hogy kell nekem ez a felhatalmazás? Ebben ez az egyetlen felelős vezetői magatartás. Nincs de, nincs félredumálás.

Végezetül: adva van a két politika oldal, mindkét oldalon már bevitt, élethosszig tartó begyógyíthatatlan sebekkel. Mindkét oldal be akarja bizonyítani, hogy a másik oldalon lévők micsoda utolsó gazemberek. Egymásban nem a MÉLTÓ ELLENFELET, hanem az ellenséget látják. Ezáltal a bizalom szintje is a béka segge alatt van, nem csak a parlamentben, hanem az utcán is. Teszem fel a kérdést: Amikor ennek krízisnek vége lesz – mert vége lesz – nem lenne értelme feltenni magunknak a kérdést, hogy valóban ilyen politikai elitet érdemlünk? Mi mindannyian: Mi Fideszesek, Mi DK-sok, Mi Jobbikosok, Mi Momentumosok, Mi KDNP-sek, Mi MSZP-sek...

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://exptimes.blog.hu/api/trackback/id/tr9015600390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása