Ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, annak hatására - az események hosszú láncolatán keresztül- elered az eső New Yorkban a Central Parkban. Így szól a sokszor idézett, és természetesen túlzó összefoglalás a pillangó-hatásról. Minden mindennel összefügg. Minden mindenre hatással van. Persze el lehet ezt mondani egy sokkal frissebb, érthetőbb módon is, ami talán jobban érthetővé teszi: valahol Kína középső részén egy denevér megmar egy vadállatot. Apró, pici véletlen, két állat civakodása. A civakodás miatt néhány lépéssel és hónappal később emberek halnak meg, kerülnek karanténba, és több milliárd dollár veszteség keletkezik globálisan. Minden mindennel összefügg. Minden mindenre hatással van.
Valahol azt írja a Thomas L. Friedman, hogy ebben a globális faluban, ahol élünk az egymásra utaltságunk hamarabb öl meg minket, mint az ellenségeink. Valóban. Ízlelgessük egy picit: az egymásra utaltságunk hamarabb öl meg minket, mint az ellenségeink. Egy annyira összefonódott világban élünk, hogy akár egy denevér harapása is összeomlást okozhat. Állandóan tűt keresünk a szénakazalban. Kínálkozik egy megoldás: ne legyünk ennyire összefonódva. Ez korábban megoldotta a problémát? Spanyolnátha rémlik?
Van ennek a nagy összefonósdinak pozitív oldala is. Nézz körül! A ruhádat valószínűleg nem Te varrtad, az eszköz működéséről, amint ezt olvasod fogalmad sincs. Képtelen lennél hátra menni a garázsba és összedobni egy iPhone-t. Jelentős részét annak, amit mindennap élvezel más emberek, egy másik országban állították elő, és Te is másoknak hozol létre dolgokat. Én hiszem, hogy összeségében ebben az összefonósdi játékban mindenki nyer. A feladat sokkal inkább az, hogy hogy találjuk meg és kapjuk el azt a bizonyos pillangót mielőtt baj lenne. Versenyfutás ez az idővel és a komplexitással.
