Tényleg ez a kérdés maradt. Néhány nappal ezelőtt a saját Facebook falamon megosztottam egy írást. Ez az írás arról szólt, hogy van-e, lehet-e a #maradjotthon-nak alternatívája. Ebben a következőket írtam:

„Minden élet szent, és mindent meg kell tenni az emberi élet védelméért. De! Egyszerűen kurvára nem optimális az, amit csinálunk. Gyakorlatilag lezártuk az egész világot, emberek milliói vesztik el a megélhetésüket, egy élet alatt felépített üzletüket, lesznek talán ennek következtében öngyilkosok.Soha sehol nem fognak szerepelni egy statisztikában sem.... Szóval szép dolog ez a #maradjotthon, és lehet szembe megyek az árral, de valami kurvára nincs rendjén. Ez nem az optimum. Óvjuk az időseket, találjunk megoldásokat, ha valamelyik tényleg komolyan veszi, és vigyáz magára, hogy ne kelljen emberek közé menni. De az egész világot megbénítani, és ilyen következmény károkat okozni egyszerűen nem szabad. Ha radikális, ha nem. Ha tetszik, ha nem. Ideje átgondolni a dolgokat.”

Bevallom nem mertem kirakni ezt, így ide a blogra. Féltem a népharagtól, meg attól, hogy gyilkosnak leszek kikiáltva. Sokan kommentelték az írást, ki így, ki úgy. Ellenben a szokásosnál jóval többen írtak nekem néhány sort privát üzenetben a dologról. Általában ráerősítve arra, hogy ami most zajlik körülöttünk, az nem az optimum. Gyanítom ők is féltek attól, hogy gyilkosnak lesznek kikiáltva. Most ezt az írást ugyanerről kirakom ide. Ami erre inspirált az az alábbi videó.

Puzsér Róbert megosztó személyiség. Valaki vagy szereti, valaki vagy utálja. Én speciel szeretem, és bár nem mindenben értünk egyet, de hasonlóan gondolkozunk a világról. Ha az éppen aktuális mémek átnézése, vagy politikai vérmérséklet szerint a 444.hu, vagy a Mandiner átböngészése mellett fél órát szánsz erre a videóra nem fogsz csalódni. Bátran ajánlom!

És végül a kérdés, amit a videóban is feszeget: Gyilkos vagyok-e attól, ha azt mondom, hogy a #maradjotthon nem egy doktrína, amit el kell fogadnunk. Ennek a dolognak véres – a szó legszorosabb értelmében – következményei lehetnek pro és kontra is. Diskurzus kell, mert nem lehet a világot bezárni hónapokra anélkül. Ideje felnézni a képernyők mögül, a digitális és közösségi média mögül, és elgondolkozni. Hova tartunk? Mit jelent a személyes életemre, mit jelent a közösségem életére az, ha hónapokig ülünk a négy fal között? Mit jelent, ha nem? Mit fog jelenteni a magyar demokráciára nézve? Mit jelent az EU-ra nézve? Hogyan oldanám meg, ha minden harmadik családtagom elvesztené a munkáját? Ahogy Puzsér fogalmaz: most nem lehet megúszni. Ez van, van olyan amikor a savanyú cukorkát is le kell nyelni. Ez a helyzet most az. Szóval: Mert kimondom gyilkos vagyok?